Ha karácsonyi történeteket keresünk, a választék bőséges. Mind egy rugóra jár, mégsem tudjuk őket sosem megunni. Különböző variációk ugyanarra a témára, mint a zenében. Csak itt nem a fülünk, hanem a lelkünk az, amelyik élvezettel merül bele újra és újra ugyanabba, más és más köntösben.

               Lehetne azt mondani, hogy a bőség zavarában néhány gyöngyszem elkallódik. Vagy lehetne azt mondani, hogy a régi filmek nem igazán vonzzák már a szélesebb közönséget. Vagy akár azt is, hogy a fiatalságkultusz vadhajtásaként sokan úgy vélik, ami régi, az rossz is. Talán részben igaz is lenne. De ha így lenne, ma nem csodálnánk a milói Vénuszt sem. Ami szép, az minden kor minden emberének szép és csak az ember szellemi nívója dönti el, mennyit hajlandó észrevenni ebből a szépségből.

               Frank Capra filmje könyvadaptáció, ami valamikor a harmincas években jelent meg. Akkor, amikor a vihar szelét már érezni lehetett. Aztán a film a második világháborút követő évben jelent meg. Ha a könyvet megírni, ha nem is teljesen naivitás, inkább a valóságtól való elrugaszkodás volt abban a korban, akkor a filmet elkészíteni egyenesen bátorság. A történelem legvéresebb háborúja után arról beszélni, hogy az élet szép, már csaknem felháborító. Nemcsak elrugaszkodik a valóságtól, de egyenesen fügét mutat neki.

               Na de melyik valóságnak? A zavarodottnak, sötétnek, véresnek, embertelennek. Capra filmje a rémálomból felébredett ember öröme. Úgy is mondhatnánk, az angyali valóságról beszél, szemben az ördögivel. Az egész filmen átvezet a hit, hogy a jó magasabb realitás, mint a rossz. Az angyal szerepeltetése nemcsak kenetteljes pietizmus. Nem is csak rendezői csavar, hogy kihúzza hősét a csávából. Szerepe elsősorban azért kulcsfontosságú, mert azt jelenti, a föld és az ég a jóságban egyek. Nincsenek külön.

               Ez nem egy megváltás-, vagy megtéréstörténet. A hős morális iránytűje végig megingathatatlan, mindig, még a legnagyobb kísértésben is helyesen cselekszik. Azonban az álmait nem tudta megvalósítani. Mindig meghozta a szükséges áldozatot, másokért. Mégis haszontalannak érzi magát, mert nem azt tette, amit szerinte kellett volna, hanem ami morálisan helyes volt. Ekkor jön az angyal és megmutatja, milyen lenne a város nélküle. Ez egy azóta már jócskán elcsépelt csavar, mondhatnánk, és talán mondjuk is, de csakis a film után, mert közben egyáltalán nem érezzük annak. A hős nemcsak arra ébred rá, milyen boldog élete volt, hanem arra is, milyen sok ember életét tette boldoggá. És visszatérése után csakis az önfeledt öröme marad.

               A történet elején egy égi párbeszédben elhangzik, hogy Isten legszebb ajándéka az élet. És ahogy haladunk előre a történetben, azt is megtanuljuk, hogy ez az ajándék nem önmagáért van. Hanem azért, hogy jósággal éljünk, boldoggá téve másokat és ezzel magunkat is, mert az élet csak így lesz csodaszép.